Fekvése

Az Alföldön fekszik Hajdú-Bihar megyében, a 42-es főút mellett, Püspökladány és Berettyóújfalu között, Debrecentől 35 km-re délnyugatra. Földestől északkeleti irányban 5 km-re folyik a Keleti-főcsatorna.

Közvetlenül szomszédos települések: Sáp (4 km-re délre), Báránd (10 km-re nyugatra), Tetétlen (5 km-re délnyugatra), Hajdúszovát (14 km-re északkeletre), Derecske (20 km-re keletre), Berettyóújfalu (16 km-re keletre). Autóbuszjárat köti össze Debrecennel, Berettyóújfaluval, Püspökladánnyal, Kabával, Nagyrábéval. A legközelebbi vasútállomás Sápon található.

Története

A község határának nyugati szélén, a 42-es számú főút melletti Inacs halomnál, az 1938-as ásatások alkalmával agyag- és kerámiaedényeket találnak. Ezeknek a helye újkőkori lelőhelynek bizonyul, megőrizve az itteni első emberi település nyomait. Gödörlakásaik, majd paticsfalú égetett házaik maradványait éppúgy megtalálják az ásatások alkalmával, mint a rézkori ember eszközeit. A község nevének eredetéről Kiss Lajos és Kálmán Béla nyelvészek azt állítják, hogy talajáról kapta.[3][4] Módy György történész szerint a falu neve személynévi eredetű és azt feltételezi, hogy földműveléssel foglalkozó szolgálónépéről kapta.[5] Földes saját hagyományát a néveredetről Virágh László tanító adja tovább.[6][7]

Földes eredettörténetének 1198-hoz kötése megalapozatlannak bizonyul.[8][9] Első – hosszú ideig vitatott[10] – írásos említése 1215-ben a Váradi Regestrumban található: a Heldus (Földes) falubeli Moysa fia Gyuro poroszló (pristaldum nomine Gyuro filium Moysa de villa Heldus), bajomi és rábéi emberek peres ügyében jár el. Ezután Földes neve 1342-ig írott forrásokban nem bukkan fel, a pápai tizedjegyzékben nem található, de a faluban fennmarad egy érdekes hagyomány.[11] Erről az időről Rogerius váradi kanonok tudósít.[12] Földes egészen biztos említése[13] 1342. V. 31-én történik, amikor az egri káptalan Károly Róbert királyhoz írt jelentésében a földesi Tamás fia András nemes tanúként fordul elő (Andreas filius Thomae de Feldes). Ők a falu birtokoscsaládjának első tagjai. A Földesi családnevet később a falu nevéből alakítják ki. Földesről a XV. sz. végéig csak a Földesi család különböző tagjai fordulnak elő az iratokban. Ugyanebben az évben említik a földesi Jakab főesperest és testvérét Benedeket. 1399-ben lopásért, rablásért, fej- és jószágvesztésre ítélt vádlottak közé kerül több földesi nemes. A földesi (Tarnak mondott) Péter fia Imre, valamint Mihály fiai Tamás és János, akiket csak száműzetésre ítélnek (proscribálnak) s ők bűnösségük tudatában a vármegyei közgyűlésen meg sem jelennek.

1400-ban Rábé birtokoscsaládjának egyik birtokátadásról szóló oklevelében említik először Földest a falut, (…egy birtokrész mely Földes felé esik …a parte possessionis Feldes nominate). 1405-ben Földesi magnus (Nagy) Benedek és Tamás majd András Szatmár vármegye alispánjai. Baán Kálmán szerint ez a magnus Benedek az alapítója és névadója a Földesi Nagy családnak. 1407-ben Földesi Vince (Vincentius de Felwdessy) királyi ember. Ő az első családtag akinél már kialakult családnév szerepel. 1417-ben Földesi Nagy Benedek (Benedictus magnus de Feldes) kijelölt nádori ember. Csoma József kutatásai szerint Hunyadi János 1449-ben címert adományoz a Földesi család több tagjának. Földes birtokoscsaládja váltakozva használja a Földesi és Szentmiklósi nevet birtokaik helyétől függően. 1459-ben tűnik fel egy birtokperben Földesi Adorján (Adriani litterati), aki már a magasabb iskolai végzettséget jelentő literátus – deák, diák – nevet viseli a faluban. A Földesi Nagy család egyes tagjai 1465-ben nemesi gyilkosságot követnek el. Mátyás király a gyilkosságban résztvevőket fej- és jószágvesztésre ítéli és birtokaikat a Bajoniaknak, Sztáriaknak és Parlagiaknak adományozza. 1483-ban a váradi káptalan Mátyás király parancsára, többek közül, Földesi Istvánt[14] jelöli királyi embernek, akinek a Hosszúmacson is birtokos Szakolyi Miklóst kell háromszori kikiáltással törvénybe idézni. A Bajoniak és Sztáriak 1465-ös birtokszerzésük után nem tartózkodnak Földesen, a földesi és szentmiklósi birtokokat mint uradalmi intézők (procuratorok), a Harangiak és a Simaiak kezelik. A földesi nemesek és az intézők között nincs békesség. 1489-ben és 1510-ben még egyezséget kötnek, de 1516-ban a földesi nemesek rátörnek a Harangi és Simai család Békés vármegyei Félhalomban lévő kúriájára.

A XVI. század elején 30 földesi egytelkes nemes családról van hiteles adat. 1537. V. 7-én Szapolyai János király rendeletben erősíti meg[15] a földesi nemeseket Szabolcs vármegye ellenében, akik kötbér (vinculum) alapján egyik nemes társukat, Parlaghy Györgyöt, 1 forintra büntetik a hadiadó fizetésének megtagadása miatt. Ez az okirat a későbbiekben sokszor szolgál bizonyítékul számukra a nemesi kiváltságok felett álló községi joghatóság védelmében. 1549-ben két összeírásban[16] is szerepelnek a földesi egytelkes nemesek. Az egyik összeírás szerint Szabolcs vármegye 128 egytelkes nemese közül 36 nemes él itt. A másik (pozsonyi kamara) összeírása szerint pedig a falut 26 rovásadót fizető egytelkes nemes lakja – akiknek ezért portaszámaik nem szerepelnek – 7 forintot fizetnek, 25 dénárral tartoznak. 1552–1570 között a török által indított várháborúk, hadjáratok alatt a község hódoltsági terület lesz, sorsa teljesen bizonytalan, állandóan fenyegetik a török-tatár betörések, pusztítások. 1557-ben Izabella királyné csak ígérni tudja Bajoni Istvánnak, hogy Esztári István halálával a rászállott örökség birtokába jut, ha Várad a királyné kezére kerül. 1566 körül a bajoni család férfiága is kihal. 1566-ban a november végi török-tatár pusztítást a falu megússza. Akkor erről a vidékről több ezer ember, köztük földesi is, kerül rabságba Szolnokra. 1571. év.[17][18] A speyeri szerződés (1570) után a falu visszakerül a vármegye joghatósága alá. 1571-től a vármegye jegyzőkönyveiben földesi és sápi nemesek kisebb-nagyobb pereinek sora szerepel egészen 1582-ig.[19] 1582-ben Földes török fennhatóság alá kerül, bevezetik még a török közigazgatást is, de az csak 1582–84 közt áll fenn.[20][21] Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem 1583-ban[22] elpusztult földesi és szentmiklósi birtokokra ad Paksy Jánosnak fejedelmi adománylevelet.

A mezőkeresztesi csata (1596) után Földesről egyetlen adat sincs, csak azokról van, akik Debrecenbe költöznek. Szabolcs vármegye déli része teljesen elhagyatott hódoltsági terület, az adószedők meg sem próbálják az adók beszedését. 1616-ban a bajomi várhoz tartozó községek közt újra ott van a neve, de a régi birtokosok közül alig marad valaki. Földes, Szabolcs vármegyével együtt, ebben az időben ütközőzóna a Királyi Magyarország az Erdélyi Fejedelemség és a Török Birodalom közt. A nikolsburgi béke (1621) után a község Erdélyhez tartozik. Bethlen Gábor 1624. VII. 3-án rendeletben azt parancsolja, hogy Földes és Sáp lakosainak nemesi kiváltságai ügyében tanúvallomási jegyzőkönyvet készítsenek, amit a váradi káptalan 1625. VI. 11-én ad ki. 1645. IX. 23-án I. Rákóczi Györgytől oltalomlevelet szereznek a kóborló, fosztogató katonaság ellen, amibe belefoglalják nemesi kiváltságaik elismerését és megerősítését. 1652-ben szerepel először egy Szabolcs vármegyének írt levélen az ostyába nyomott községi pecsét – Földesiek Pecsétje – körirattal.[23] II. Rákóczi György lengyelországi hadjárata után, 1660 április elején, a török bosszúhadjáratot indít és Szejdi Ahmed budai pasa végigpusztítja a szabolcsi és bihari hajdúság vidékét. Ez érinti Földest, főként Várad 1660. VIII. 27-i eleste után,[24] amikor Szabolcs és Bihar vármegye falvait, hűbér gyanánt, a harcoló törökök közt osztják szét. A súlyos adók, sarcolások elől akik csak tehetik a szomszédos vármegyékbe húzódnak, csak a vasvári béke (1664) után térnek vissza földjükre. Ezért írja Nógrádi Mátyás püspök nagybajomi lelkész 1672-ben az Idvesség kapuja című műve előszavában:…Fődeske, Sáp, Konyár és Bajom megromlott helyecske. Rápóti Mihály lelkész naplója tanúsítja, hogy 1678-ban a lakosság 79 családból áll, ami kb. 320-as lélekszámnak felel meg. 1679-ben a pestis olyan hatalmas pusztítást végez, hogy a lakosságnak több mint a fele meghal és csak 31 család marad élve a faluban. A török végső kiűzése előtt a megpróbáltatások még tovább fokozódnak. Török, tatár, kuruc és labanc csapatok támadásai késztetik újból és újból menekülésre az itt élőket, de a rögtulajdonlás mindig visszahozza őket. Ezekben az időkben válik viszont végleg elhagyatottá Mezőszentmiklós.

A török idők után újabb közösségi kiváltságleveleket szereznek be.[25] Ezután több mint 50 évig elhúzódó perek sora következik a község és a nemesek valamint Szabolcs vármegye közt.[26] 1758-ban a törvényhatósági jogért folytatott per az utolsó, amit a királyi Hétszemélyes Tábla ítéletével, 1776. II. 13-án nyernek meg a földesiek. 3 év múlva, 1779. április 15-én, a vármegyével közösen alkotják meg a Szabályrendeletet[27] a községi helyhatósági jog gyakorlására, amely 1848-ig marad érvényben. Földes napja április 14.[28][29] A nagyközség arra emlékszik minden évben ezen a napon, hogy a település nemesei – egykori községi szervezeteik létrehozásával – a vármegyével szemben is megállták helyüket a rendi alkotmány idején, kifelé biztosítva a nemesi kiváltságokat és befelé pedig a polgári egyenjogúságot.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban kb. 225 földesi lakos vesz részt.[30] 1871-ben Földes rendezett tanácsú községből nagyközséggé alakul, képviselőtestülete fele rész virilis (legtöbb adót fizető), fele rész választott tagokból áll. 1876-ban az újonnan létesült Hajdú vármegyéhez csatolják, ezzel a Szabolcs vármegyéhez kötődő 800 éves kapcsolata megszűnik. Először a nádudvari majd a hajdúszoboszlói végül a püspökladányi járáshoz kerül. Az országgyűlési választások esetében végig a nádudvari választókörzethez tartozik. A község lakóinak nemesi öröksége jól látszik az 1877-es és 1879-es választási névjegyzéken,[31] amikor országosan csak 6-7%-os a választási jogosultság, a törvényekben leírt korlátozó feltételek miatt.

Az első világháborúban a falu kb. 900 katonája közül 306 hal hősi halált, emléküket szobor őrzi. A megyében található emlékművek közül ez az első. A második világháború 352 hősi katonahalottjának és lakossági áldozatának egy másik emlékművet állít a község 1990-ben.

A Földesen született Zoltai Lajos Debrecen múltjának kiváló tudósa is részt vesz a környék régészeti múltjának feltárásában.[33] Dr. Herpay Gábor: Földes község története című könyve az első átfogó összefoglalása a falu múltjának.[34]

1944 októberében a Földes környéki harcokban 15 magyar, 6 orosz és 20 német katona esik el.[35] Az elöljáróság elmenekül de a törvénybíró vezetésével október 22-én a lakosság megkezdi a romok eltakarítását. November 27-én újraindul a közigazgatás, decemberben héttagú rendőrséget szerveznek és 370 taggal megalakul a Szociáldemokrata Párt helyi szervezete. A Nemzeti Bizottság 1945. január 15-én kezdi meg működését, vállalva a lakosság ellátásának megszervezését, a munka megindítását minden területen, a pártközi egyeztetést. A legnagyobb pártnak a Független Kisgazdapárt bizonyul mind a két (1945. és 1947. évi) szabad választáson. A Földigénylő Bizottság 1239 holdat oszt ki 348 földnélkülinek. 1949-ben kezdik el a villanyvilágítás bevezetését, amit 20 év múlva fejeznek be teljesen. 1968-ban elkészül a törpevízmű, majd ezt követően felgyorsul az alapvető intézményi háttér pótlása, megkezdődik a község korszerűsödése, az életminőség javulása. A községben 1949-ben szerveződik az első mezőgazdasági termelőszövetkezet. Az 1950-es évek végére a megszűnések, átalakulások, egyesülések után a Rákóczi és a Lenin tsz marad meg. Az 1960-as években a nagyobb Rákóczi tsz országos hírnevet szerez.